Tornyospálca község

Adatok

Régió: Észak-Alföld
Megye: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
Kistérség: Kisvárdai kistérség
Lakosság: 2707 fő
Terület: 43.66 km²
Népsűrűség: 62 fő/km²
Rang: község
Körzet hívó: 45

Fekvése

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye északkeleti részén, a Nyírség-ben fekvő település. Jéke 7,5 km, Kisvárda 12 km, Kékcse 18,5 km, Tiszakanyár 24 km távolságra található.

Etimológia

Nevének második szótagja a magyar honfoglalás előtt itt élt szláv (szandomierzsi) törzsek névadásából származik. A „pálica” szó, melyből a pálca szó eredeztethető, botot, harci buzogányt, hatalmi jelvényt jelent. A középkorban használatos Palcza, Palchia, Pácza, Páltza névalakhoz 1793-tól a Tornyos előtag járult, mely a falu egykori fatornyára utal. Ez látható a falu 1696-ból való pecsétnyomóján, illetve napjaink címerében is.

Történelme

A falu orsó alakban az egykori vízállás köré épült, középen közrefogva a mai református templom elődjét. A település határában számos kő és bronzkor-i lelet került napvilágra, a „Sírkutgaz” nevű területről pl. tokosbalta és bronz kard.

Nevét 1212-ben említik először oklevelekben. A középkorban a Bánffy majd a Losonczi család tulajdonában volt a 15-20 jobbágytelekből álló falu. A 18. századtól a Forgách grófi család bírtoka volt egészen a 20. századig.

A falu máig élő kuruc hagyományokkal rendelkezik. II. Rákóczi Ferenc 1700-ban 10 napot töltött a községben, sok helybeli, kiknek nevét is ismerjük, beállt Esze Tamás ezredébe.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban igen jelentős számú tornyospálci honvéd és tiszt harcolt.

Az I. világháborúban 50 katona halt hősi halált. Emlékükre 1923-ban Felső-Szabolcs legelső hősi emlékművét emelte közadakozásból a falu. A II. világháború végén több mint félszáz hősi halottját gyászolta a község; az elhunytak nevét az I. világháborús emlékműre vésték fel.

Vallástörténet

A falu hosszú időn át itt volt Felső-Szabolcs esperesi központja. A település lakossága túlnyomó részt református vallású, de élnek itt kis számban görög-katolikusok és katolikusok is. 1797-ben nagyobb számú görög és római katolikus magyar, rutén illetve roma származású telepeseket hozatott a Felvidékről, illetve Kárpátaljáról gróf Forgách József földesúr. Ezek leszármazottai ma is az ún. „Tót-véget” lakják. A mai görög-katolikus templom helyén korábban fából készült templom állt. Az új, ma is álló templom 1806 és 1816 között épült. A templom körül 1853-ig szintén temetőkert volt. A katolikus kápolna 1928-ban épült.

Zsidó vallásúak az 1700-as évek óta élnek a községben. A falu zsinagógáját 1963-ban lebontották. Több mint félszáz embert hurcoltak el 1944-ben a holokauszt haláltáboraiba. Az ősi zsidó temető ma is megtalálható.

Oktatás

Igen gazdag a község iskolatörténete. Már az 1600-as években működött református iskola Szőllősi István oskolamester irányításával. A községben 1948-ig három felekezeti fenntartású iskola volt. 1961-ben épült az L-alakú, ma is meglévő iskolaszárny, mely 1978-ban egy újabb tömbbel, benne tornateremmel bővűlt. Jelenleg 315 tanuló jár az iskolába. A község gazdag tárgyi emlékei az iskola 770 darabos helytörténeti gyűjteményében látható. Az előkertben országosan is egyedülálló füvészkert található.

A község óvodája 1941-től működik, jelenleg két helyen.

Gazdaság

Az első termelőszövetkezet 1949-ben alakult Lenin néven. 1961-ben lett újra „termelőszövetkezeti község” Tornyospálca, s a szövetkezet II. Rákóczi Ferenc nevét vette fel. 1972-től Agárdy Béla elnök vezetésével országos sikereket ért el a szövetkezet. Tevékenysége révén 1976 és 1980 között négyszer lett országosan kiváló gazdaság. 1992-ben a rendszerváltás utáni politikai túlfűtöttségben a szövetkezetet felszámolták. Jelenleg több kisebb-nagyobb földterületen gazdálkodnak a helybeliek. Főként az almatermesztés játszik szerepet, a falu határában közel másfél millió almafa található, de más gyümölcsöket is termesztenek.

Kultúra

Több író és költő köthető Tornyospálcához. Így Turjay László, Hideg József, Rusznák Imre, Dabas Tibor, Agárdy Sándor Mihály, Ferku Imre, Gécziné Takács Zsuzsa, Agárdy Sándor. Gazdag a község zenei néphagyománya is. Gyüre János református kántortanító a 19.szd. végén több száz helyi babonát is felkutatott .

Nevezetességei

Legrégebbi építészeti emléke a mai református templom, mely jelen ismereteink szerint a huszita időkben, a 15. században téglából épült. A templom körül 1951-ig temetőkert volt. Részletes műemléki feltárása folyamatban van. A református egyház értékes szertartási tárgyakat őriz, melyek közül kiemelkedik az 1635-ben Mikó Benedek által adományozott, de valójában 15-16. századi úrvacsorai kehely.

Több régi lakóház áll még a községben. A református temetőben még közel félszáz régi, szellőrózsa motívumos fejfa található.

A faluban 7 emlékmű és 8 emléktábla található, melyek a múlt emlékei, értékei iránti elkötelezettségről tanúskodnak.

Forrás

Agárdy Sándor: Suhogó idő. 1993. Helytörténeti monográfia.

Következő községek

További községek